Search
  • andrashorvath111

Megengedés

Nem tudunk programot átírni a fejünkben, úgy, ahogy most gondoljuk. Ezért van az, hogy újra és újra ugyanazokba a szituációkban, konfliktusokban találjuk magunkat.

Ahhoz, hogy megváltoztassunk egy gondolatmintánkat (pl. állandóan dühösek leszünk, ha utasítanak minket valamire), kell egy másik gondolatsor, ami számunkra azt meggyőzően „felülírja” (ez jó nekem mert,….). Ez sok belső feszültséget okoz, mert egy állandó magyarázkodás, érvelés és győzködés zajlik a fejünkben, hiszen nem mindig találjuk a megfelelő érveket. De pont ez lesz a zsákutcánk, mert ez újra és újra beindítja az elme turbulens működését!


Ezért azt mondom, hogy „ÁLLJ MEG!”, és ne harcolj az elméddel, ne harcolj a gondolataiddal.


Amit tehetsz, hogy megtalálod a középpontodat, ami a létezésed érzése. A „vagyok” érzése. A „vagyok” minden jelző nélkül. Csak vagyok. A megfigyelő állapota. Ebben az állapotban arra tanítjuk meg az elménket, hogy ne reagáljon semmire. Ne reagáljon arra, hogy éppen miért fáj a hátam, vagy miért gondolunk vagy érzünk éppen így, vagy úgy.

Egyszerűen, csak MEGENGEDJÜK, hogy az történjen velünk, ami éppen történik.

A gondolataink és érzéseink folyamatos elemzése, értékelése sokszor kikészít minket a nap folyamán, és egy spirálba tovább pörgeti a gondolatainkat. Értékítéleteket fogalmazunk meg, minősítünk, összehasonlítunk. Ezek mind csak az elme játékai, amelyek elterelik a figyelmünket az egyensúlyi állapotról, és szenvedést okoznak. Mert mindenkit az érdekel: miért van most ez a tünetem, miért van most ez a gondolatom, miért van most bennem ez az érzés?


Ezt kell tudnunk elengednünk, és nem magyarázatokat keresni. Csak elfogadni és megengedni, hogy most ez van. És ezzel elvágjuk azt a „zsinórt”, ami az elménk játékait táplálja. Elvágtuk azt a „zsinórt”, ami azt mondja, hogy tudnunk kell mindent, mert kontrollálnunk kell, mert ha nem, akkor ’Uramisten, mi lesz’. Az az igazság, hogy nem is kell kontrollálni, attól még minden a legnagyobb rendben lesz.

Ezt kell elhinnünk, megengednünk magunknak!


A középpontunk tudatállapota pedig az, ahonnan figyelünk. Figyeljük a gondolatainkat és az érzéseinket, de nem nyúlunk hozzá, csak tudatosítjuk az érkezésünket. Tudjuk, hogy minden jön és megy. Aminek eleje van annak vége is, és csak „mozizunk”. A gondolatok csak turisták. A középpontunk az a tudatosságunk, ami a változatlan, a külvilág változásai mögött. Az, ami sosem mozdul.


Az vagy Te valójában.

1 view0 comments

Recent Posts

See All