Search
  • andrashorvath111

A meditáció, mint belső vezetőnk

A legtöbb ember a meditációt valami a földtől elragaszkodott dolognak tartja, amit csak olyan emberek csinálnak, akik úgy döntöttek, hogy elvonulnak a világ dolgaitól, hogy megvilágosodjanak. Sokan, akik a nyugati világban esetleg valamilyen kapcsolatba kerültek a meditációval, ők legtöbbször a meditációra, mint egyfajta stressz kezelési módszerre gondolnak.


Pedig a stressz kezelése a meditáció folyamán kizárólag egy nagyon kellemes mellékhatása annak a folyamatnak, ami ilyenkor történik velünk. A meditáció az én meglátásom szerint egy vezetéstechnikai eszköz, egy stratégiai iránytű, egy itiner mégpedig arra, hogy az életünkben, a legkomplexebb, és legfontosabb rendszerünket – saját magunkat - tudatosan irányítsuk, és végül megértsük. Amely rendszernek egyébként mind mentálisan (elménknek és lelkünknek), mind fizikailag (testünknek) mi magunk vagyunk a vezérigazgatói. Az értések, a felismerések, pedig egy fejlődési folyamaton visznek végig minket, ahol feltárjuk a mit, a hogyant, és a miérteket az életünkben és a munkánkban egyaránt. Tesszük mindezt úgy, hogy elsőként elkezdünk figyelni az elménkben ismétlődő mintákra gondolatok és érzések tekintetében.


A meditáció egy olyan eszköz, amelynek segítségével megtanulunk jobb döntéseket hozni, mert meg tanuljuk értelmezni a fejünkben lévő hangos gondolatsorokat. Majd idővel, megtanulunk ezektől eltávolodni (megtanuljuk ezeket kvázi lehalkítani), amelynek eredményeként meghalljuk azokat a gondolatokat, amelyek segítik láttatni velünk az életünkben és a munkánkban az összefüggéseket, megnyitják a valódi kreativitásunkat, és eltávolítják belőlünk és feloldják azokat az elakadásokat, amelyek szorongásaink okozói, és kiteljesedésünk megakadályozói voltak. Teszi mindezt úgy, hogy saját magunk rendszeres megfigyelésén keresztül tudatosítja, hogy mi zajlik belül gondolatmintáink és érzéseink tekintetében.


Szerintem minden arról szó, hogy mi emberek, hogyan hatunk egymásra, a környezetünkre, és mikor döntünk egy adott helyzetben, hogy beavatkozunk-e vagy sem, és ha beavatkozunk, akkor hogyan reagálunk. Ehhez viszont alapjaiban kell megváltoztatnunk a viszonyunkat saját elménk működésével kapcsolatban, saját belső filmünkkel, amely eddig nagyon komolyan befolyásolta a döntéseinket, nem feltétlenül pozitívan. Mert a reakció minden esetben először a fejünkben történik, de ha mi az elménk „troll” vagy „egó” üzemmódban lévő gondolataira reagálunk, és nem a valós gondolatainkra, akkor az, félre fog vinni minket. Sőt, létezik egy harmadik, nagyon hasznos alternatív is, ha meg tanulunk nem reagálni, és csak semleges, megfigyelőjévé válunk a fejünkben történő eseményeknek.


Az a képességünk, hogy saját magunk megfigyelőíve vájunk egy teljesen természetes képességünk, amelyről születésünktől kezdve itt a nyugati világban nem esik szó. Ez a képességünk létezik, de mivel nem használjuk, ezért, ahhoz, hogy ez valóban támogassa a fejlődésünket, újra el kell kezdeni használni, de első körben, ezt újra kell tanulnunk. Ez viszont csak és kizárólag rendszeres gyakorlás, tréningezés útján történik. Minden fejlődés alapja a folyamatos és rendszeres cselekvés, majd az ebből következő tapasztalás.


A nyugati ember a gyors, azonnali, „azonnal legyek jobban” típusú megoldásokat keresi. A meditáció egy olyan eszköz lehet a nyugati ember számára, amellyel viszonylag gyorsan, napi szinten kevés befektetéssel, nagyon nagy eredményt tud elérni. Ehhez viszont elengedhetetlen a rendszeresség, az alázatosság, a tisztelet és a bizalom a befektetett munka és az élet iránymutatásai és folyamatai iránt.


A meditáció egy olyan eszköz számunkra, ami mindig kéznél van, és mindig bízhatunk benne, hogy irányt mutat. Ehhez viszont meg kell tanulnunk megállni, szünetet tartani, megszakítani „belső filmünket” és csendben maradni. Mert a kifelé vezető út befelé van!

1 view0 comments

Recent Posts

See All